Ma csak délben hívlak, hogy elmondhasd- ahogy annyi éve már- milyen
forróság volt aznap délben, amikor megszülettem, mikor másodszor is anya lettél.
Mert minden anyák napja egyben születésnap, ünnep, az örök élet megünneplése
nemzedékeken át. Ünnep, mert minden anya magában hordozza a világ összes
édesanyját, de olyan, mint Te, csak egy van.
Te vagy, aki megbök, ha tétovázom, fogja a kezem, ha félek, velem nevet és
törli le a könnyeimet akkor is, ha mérföldek választanak el egymástól minket.
Te vagy az a fiatal asszony, aki az elfolyt mintás nyári selyemruhájában elesik
a mozgólépcsőn, aki hetekig sírva gyászolja szüleit, aki minden reggel cirógatja
a hátam, hétvégén borsólevest főz, ruhát köt a babáimnak és ugyanolyan kendőt
hord a nyakában, mint én, ha fáj a torkunk.
Te vagy, akinek a cipőkopogását bárhonnan kihallanám, a hangját felismerném,
akinek arca az enyémmel változott, szíve fiatalodott a múló időn át.
Az Egyetlen vagy, Megismételhetetlen, Pótolhatatlan, Te vagy.
2011. máj. 1. 12:02 | 13 komment
Kategóriák: Család
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése