akebono

Megint egy hajnal. A galambdúc közelében, fenn a tetőn, éjszakától kábult, fáradt

bódulatban, macskák alszanak. A csendben, formára gereblyézett kavicsok perdülnek

és pendülnek papucsom alatt. Súlyuktól szabadult ősi bonsaik dermedt

mozdulatlanságban sorfalat állnak, görnyedve a nap sugara alatt. Megcsillan egy-

egy juhar levél, babér, tölgy, ginkgo piroslik, japán selyemfenyőn lila árnyék.

Szétszórtan teknőcök, sötéten pislogó lávakövek.

Elhagyom a kertet, közeledem a tóhoz, vessző kosaramban száz egyforma hattyú.

Papírtollak között száz üzenet. Egyszerre borítom a tóba, az egyik felborul, a másik

partra sodródik, enyhe szellő néhányat felkap, de ott , az az egy, a forráshoz közel,

messze jár...

száz fehér kis sóhaj

a víz sodrásában

kelő nap alatt

( kelő nap alatt

száz fehér kis sóhaj a

víz sodrásában )