Vonatablak

Homlokom az ablaküveget érinti , nézem a sötét , elsuhanó tájat , esti fényeket.
Egy -  egy állomásnál, vagy ahol lassít a vonat belátni a házak, lakások ablakán.
Ugyanabban az időben, míg én a vonaton ülve nézek kifelé, van  aki vacsorát
készít, mások kártyaasztalt ülnek körül, éppen zuhanyoznak, vagy lekapcsolják az
éjjeli lámpát,  mielőtt lefeküdnének. Szeretem látni az élet igy elkapott pillanatait.
Valahogy ilyen a bloggolás is,  bekukucskálni az ablakon, amennyire azt az elhúzott
függöny és a vonat sebessége megengedi.

Korán ébredtem ma is, Boriszt kerestem azonnal, a tekintetét, ami majdnem olyan
beszédes mint Szivárványé. Fásultan fekszik a kosarában, rám sem néz, lábában a kanül,
amit tegnap preparáltak  és leragasztotta az orvos, hogy ma ne kelljen újra szúrni
a következő infúzió adaghoz. Tegnap egész nap próbálta leszedni, fáj és nagyon
zavarja a járásban, de még a fekvésben is. Hősiesen küzd én pedig képtelen vagyok
beletörődni, hogy nem  tudok rajta segíteni. Kibontok egy macskakonzervet, felnyitom  a
laptopot és ezt olvasom Michael Jackson, 1958-2009 'KING OF POP' DIES

5:21. elhúztam a függönyt. Te mit csináltál ebben a pillanatban?