Fogd a kezem!

- Nézd csak! Rajzolok valamit. Ez a nyolc betű azt jelenti NE VAKARD !
- olvastam az ágyam fölé ragasztott papiron, miközben gézzel bepólyált
kezemmel próbáltam megszüntetni az őrült viszketést, amit a rajtam lévő
hólyagok okoztak. Beboritották az egész testem,  fejem búbjától a kislábam
ujjáig. Az első osztályos évnyitóra , ennek a nyolc betűnek köszönhetően megtanultam
olvasni és a NE VAKARD kifejezés örökre összeforrt  képzeletemben a bárányhimlővel.
Igaz tehát, hogy miden rosszban van valami jó, legalábbis én igy éltem meg az összes
gyermekbetegséget.
A mandulagyulladás minden évbe kétszer elkapott, alig tudtam nyelni a fájdalomtól
és bénultan, lázasis kompótot, egyél!
- Itt a kedvenced,  dobos torta!
- Finom gyümölcsleves, na egy falatot?
- Mit kivánnál? -hallom ma is mamám egyre kétségbesettebb hangját, mert semmit
nem kivántam és ettem 4-5 napig, a gyógyszereket sem.
- Veszek neked egy új babát!
- Elmondom újra  a Három pillangót !
- Hivok hozzád egy játszópajtást!
Nem és nem, undorral forditottam félre a fejem, a cukorral, mézzel, lekvárral
összekevert, apró darabokra tört,  belémdiktált  gyógyszert, azonnal kihánytam.
- Hivom apukádat! -szólt végül mamám- aki hamarosan meg is érkezett az orvos
és a rettegett injekció társaságában .......és megkezdődött az időhúzás:
- nővérem ( belakva a kompóttal, tortával kárörvendőn) menjen ki!
- mamám (elcsigázottan) jöjjön be!
- papám (udvariasan) forduljon el! - aztán a rábeszélés:
- nem fog fájni!
- ne feszitsd meg magad!
- csak egy kicsit fog fájni! - végül jött a doktor.
- ne! nem akarom! jaj apukám fogd a kezem!                     ....minden évben kétszer :)