Éji dal

Alig birtam kivárni. Tudtam, ha egyszer eljön a pillanat, nincs visszaút, véget ér a múlt, megkezdődik a jelen és én minden porcikámmal azon leszek, hogy a jövő nagyon szép legyen. Egy hete készülődött már, minden este ritmust táncolt a sarkával a derekamon, ta - ta - ta - tam, ta - ta - ta - tam, hol tragikusan, mint egy Bethowen szimfónia, máskor álmosan Chopint idézve, de legtöbbször vidáman improvizálva. Azon a csütörtökön, délután kezdődött. Megszűnt a deréktáji könnyed mazurka, felváltotta a szaggató iramú, egyre szaporább, a végén szűnni nem akaró fájdalom. A patak tör magának utat ilyen elemi erővel, hogy aztán folyóvá duzzadva elérjen a tenger torkolatáig. Pár óra kinban, tajtékban kibirni a nagyszerű pillanatig, s amikor eljön, mintha elvágták volna, akár a köldökzsinórt.