Négy háztömbnyi hosszú sor, néhány percnyi várakozás.
- Bon Soir Mademoiselle! - köszön az elegáns középkorú ajtónálló, igy lépek be
a Moulin Rouge ajtaján. Néhány lépcső lefelé, puha vörös szőnyeg és a félhomályon
átragyogó szinek: fekete - vörös - fehér. A falakon korabeli Toulouse-Lautrac nyomatok,
megérint a békebeli hangulat, de máris az asztalunkhoz vezetnek, egy ovális nagyon
zsúfolt termen át. Nem tudom, hol lehet a szinpad, a hátamban egy megtermett német úr
könyökét érzem, a pincér pezsgőt tölt - amiből egy kortyot sem fogok inni, annyira elmerülök
a látványban. Körülnézni nincs idő, a terem elsötétül, kezdődik a show. Kigyúlnak a fények,
a szinpadtól egy asztal választ csak el, érezni az izgatott kiváncsiságot , jönnek a lányok
-elsősorban mindenki rájuk kiváncsi- mintha most léptek volna le a rajzasztalról. Alakjuk
tökéletes, arcuk baba szépségű, orruk egyenesre szabva, mosolyuk fehér ragyogás.
Hatalmas fejdiszekben, különleges égőkkel gazdagitott , tollas -gyöngyös ruhaimitációkban
táncolnak és énekelnek A fiúk nőiesek, arcuk -testük egymáshoz igazitva, üde szinfolt
közöttük egy-egy Robin Wiliams és Fred Aster hasonmás.A két főszereplő álompár, a revü
központi témája a szerelem, hisz Párizsban vagyunk. A jelenetek között fellép egy erőemelő-
egyensúlyozó pár a Duo Stykan, majd a ping- pong labda zsonglőr Terry Parade végül
Marc Metral hasbeszélő a fehér kiskutyával.
Megcsodálhatunk egy "sellőt", óriási kigyókkal teli plexi medencében és a varázslatos kis
pónilovakat, akiknek annyi a szerepük, hogy néhányszor körbejárnak a szinpadon, de azt
olyan kecsesen és bájosan, hogy eláll a lélegzet. Térjünk vissza a fehér kiskutyára, akit
Marc Metral a szinpadra szólit, saját négy lábacskáján érkezik a hasbeszélő felemeli és
leülteti egy bárszékre. A kutyus pillog, élénken gesztikulál - az fel sem tűnik, hogy beszél
- ekkor fordul meg a fejemben, hogy talán nem is igazi? majd a láthatatlan drótszálakat is
felfedezni vélem. Marionett báb, amit a művész a lábával irányit alulról, miközben hasbeszél ,
olykor énekel is. Illuzió, tökéletes illuzió.......
Egyszercsak már nem érzem a hátamban a férfikönyököt, az elégedett tömeg mozdul,
megindul kifelé. Most kezdődött és már vége!
- Bon Soir Mademoiselle! - köszön az elegáns középkorú ajtónálló, igy lépek be
a Moulin Rouge ajtaján. Néhány lépcső lefelé, puha vörös szőnyeg és a félhomályon
átragyogó szinek: fekete - vörös - fehér. A falakon korabeli Toulouse-Lautrac nyomatok,
megérint a békebeli hangulat, de máris az asztalunkhoz vezetnek, egy ovális nagyon
zsúfolt termen át. Nem tudom, hol lehet a szinpad, a hátamban egy megtermett német úr
könyökét érzem, a pincér pezsgőt tölt - amiből egy kortyot sem fogok inni, annyira elmerülök
a látványban. Körülnézni nincs idő, a terem elsötétül, kezdődik a show. Kigyúlnak a fények,
a szinpadtól egy asztal választ csak el, érezni az izgatott kiváncsiságot , jönnek a lányok
-elsősorban mindenki rájuk kiváncsi- mintha most léptek volna le a rajzasztalról. Alakjuk
tökéletes, arcuk baba szépségű, orruk egyenesre szabva, mosolyuk fehér ragyogás.
Hatalmas fejdiszekben, különleges égőkkel gazdagitott , tollas -gyöngyös ruhaimitációkban
táncolnak és énekelnek A fiúk nőiesek, arcuk -testük egymáshoz igazitva, üde szinfolt
közöttük egy-egy Robin Wiliams és Fred Aster hasonmás.A két főszereplő álompár, a revü
központi témája a szerelem, hisz Párizsban vagyunk. A jelenetek között fellép egy erőemelő-
egyensúlyozó pár a Duo Stykan, majd a ping- pong labda zsonglőr Terry Parade végül
Marc Metral hasbeszélő a fehér kiskutyával.
Megcsodálhatunk egy "sellőt", óriási kigyókkal teli plexi medencében és a varázslatos kis
pónilovakat, akiknek annyi a szerepük, hogy néhányszor körbejárnak a szinpadon, de azt
olyan kecsesen és bájosan, hogy eláll a lélegzet. Térjünk vissza a fehér kiskutyára, akit
Marc Metral a szinpadra szólit, saját négy lábacskáján érkezik a hasbeszélő felemeli és
leülteti egy bárszékre. A kutyus pillog, élénken gesztikulál - az fel sem tűnik, hogy beszél
- ekkor fordul meg a fejemben, hogy talán nem is igazi? majd a láthatatlan drótszálakat is
felfedezni vélem. Marionett báb, amit a művész a lábával irányit alulról, miközben hasbeszél ,
olykor énekel is. Illuzió, tökéletes illuzió.......
Egyszercsak már nem érzem a hátamban a férfikönyököt, az elégedett tömeg mozdul,
megindul kifelé. Most kezdődött és már vége!
Az ajtónálló kedvesen köszön el - Bonné Nuit Mademolselle!
BONNÉ NUIT PARIS !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése