A pillanat

Most ne szólj, csak feküdjünk
így mozdulatlanul a fűben...
a szavakon túl is van világ,
érzed a rétek illatát?
Fejünk fölött a fák lebegő,
üde zöld sátra nyit ablakot az égre,
most csak kezed simuljon az enyémbe,
érezd lüktető dallamát!
Ne szólj, a hang megtöri a varázst,
a szívek templomában
most halk suttogássá
csendesül a lélek,
én a ki nem mondott szavakból is értek.

(Ametist)