Ne szólj anyukádnak!

-Nincs semmi baj, jól vagyok! Meg ne mondd anyukádnak, hogy mi történt!

-és én hallgattam...
Gyerekként vitt magával mindenhová, amolyan "férfias" helyekre. Megismertem
néhány "talponállót", ahonnan habcsóktól ragacsosan jobb kedvvel jöttünk el,
Popa bácsit az úri szabót, aki lapos szabókrétákkal, mérőszalagokkal,váratlanul
kipotyogó szinesfejű gombostűkkel és szabásmintákkal zsúfolt kis agglegény
lakásában isteni káposztás sztrapacskát készitett. Gyuri bácsit a csillogó
ékszerboltból,rögtön mellette a kis cipészműhelyt a bőr és enyv jellegzetes illatával.
Hogyan kerültünk le a pincébe, a homályos, poros dekorációs műhelybe?
Nem tudom.
Ott lett rosszul, a sötétben is láthatóan elsápadt, kapkodta a levegőt, hosszan tá-
maszkodott a falnak. Megijedtem akkor, nem tudtam, hogy amit érzek, féltés és
aggodalom. Ettől fogva figyeltem Őt, azt szerettem volna, hogy soha ne
ismétlődjön meg, aminek szemtanúja voltam.
De tegnap egy széken kuporogva találtam rá, a ballagási tömeg szélén.
-Rosszul vagy? Hazaviszlek!
-Nem! Nem! Semmi baj, csak nem birok már sokat  egyhelyben állni. Ne szólj a
többieknek! Ne szólj anyukádnak- mosolygott hősiesen- és én hallgattam most is,
évtizedek múlva is....
 

Ha nagy leszek, veszek Neked egy...

Barátnőm irhabundát kapott. Hosszú, melegbarna, 5 centi vastag prém, ránézve
megszűnt a fázás, vacogás. Rögtön beleszerettem, vágyakozva próbáltam fel:
-Jaj, ha nekem is lehetne egy- gondoltam - nem ez, csak egy ugyanilyen, hiszen
mindenben hozzá akartam hasonlitani. Ilyet nem árultak a boltban- hogy
honnan?-mamám mégis szerzett egyet. Fakóbarna, hosszú, 1 centi vastag prém,
egy jó meleg pulcsi alá és nincs több fázás, vacogás és az enyém.
 
2009. máj. 3. 6:27 | 4 komment
Kategóriák: Család
írta: La Paloma Negra