Unalmas nyári nap, eldugott kisváros, álmos vasárnap délután.
A játszótér egyik homokozójában két kislány, egy vödörrel játszik.
" Sütni " lehetne, ha nedvesebb lenne a homok. De hát, csak a nap süt,
enyhe szellő, porfelhőcskét kerget.
Az egyetlen vödörrel az egyik kislány, hatalmas tortát borít ki éppen, a fele
rögtön el is porlad. A másik, vágyakozva nézi. Nem a tortát, a vödröt.
Ő is kipróbálná.
- Csukd be szemed, nyisd ki szád, adok neked tortácskát! - mondja a vödrös -
a másik nyitja a száját, csukja a szemét, elképzeli az édes finomságot, aztán
döbbenten nyeli a portortát, majd fuldokolva próbál megszabadulni tőle.
Az egyik nevet, a másik kislány sír, szájában sárrá lesz a habos - portorta,
arcára szárad a keserűség.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése