Szivárvány

Nem akartam megszeretni Őt, mert mi lesz, ha újra........Szépen mosolygok, ha találkozunk, elhangzik néhány barátságos mondat, - gondoltam ennyi elég. Aztán megbetegedett. Új ruhát vásárolt a szalagavatóra, reggel a jeges szélben, egy kis táska után bejárta a várost, délután már vacogott, este még táncolt, majd leverte lábáról az influenza. -Nem is ismerem, most mit csináljak ?- féltünk mind a ketten. Ő némán sirt, olyan elesett és gyenge volt, én nem mutattam.- 39,8 ', algopirin és vizes borogatás, csak menjen már le a láza, ha jobban lesz, felhívom az anyukáját, addig nem, minek idegeskedjen ő is. Nagy sokára megmozdult és elindult lefelé , 38.7-5-3 , csak ezen legyünk túl és épségben haza tudjam vinni. Másnap jobban lett, a saját pizsamámban jóizüen megebédelt, majd szó nélkül visszafeküdt, mint aki szívesen töltené nálunk a lábadozás napjait is. Mikor legközelebb betoppant, azt kérdezte : - Meddig maradok? - s két nap múlva távozóban visszanézett rám hosszan..........- Kérsz egy puszit? - kérdeztem ijedten - Ő szó nélkül bólintott - már adtam is. (2009.03.)