között, nem ordítva, ahogy szerettem volna.
Ritkán hoznak így ki a sodromból! -mondtam, ahogy
rángattam magamra egyik táskát a másik után.
Legszívesebben beírnék a panaszkönyvbe!- vettem fel bátran
a szemkontaktust, kifelé tartó lépteimet megszaporázva.
Ide sem jövök többet!- már az ajtóból, ijedten és csodálkozva
saját reakciómon.
Mert akartam venni egy cipőt, de jött az első akadály.
Nincs cipőkanál (én nem láttam) fordultam nyitott szívvel
a fent említett kínai úriember felé.
Ittttit eluojül.- elindultam előre.
Nem járom végig az üzletet emiatt, fordultam vissza.
Kivenné a lopásgátló ( van ilyen?) műanyag ketyerét,
hogy jobban hozzáférjek? ( cipőhöz)
Nem ! Nem NEEEEEM! azt nem lehet kivenni!
Szaladtak támogatóan ( mind nő, egy kettő 13 nak kinéző)
amazonok módjára, és körülvették drága munkaadójukat.
Buddha segíts! Ekkora túlerő láttán csendben
visszavonultam, és a következő egy órában szoros
kínai- magyar- barátság- felügyelte alatt annyi cipőt próbáltam
fel amennyit csak bírtam.( természetesen önkiszolgáló
üzem módban)
Végül elhatároztam nem veszek semmit, intettem hát
( a kínai pecsenye futárnak) azaz az eladónak, kész viheti
helyükre a cipőket.
De nem! Ez a kínai sárkány képe mögé bújt eladó, barátságos
(vagy nem? sose lehet tudni, jing és jang) mozdulattal így szólt
OOttann háoüjúttül mutatva az irányt, pakkolujojúl vissjaaa.
Hogy én? Egy valamire való üzletben simogatással varázsolják
rád a raktárkészletet, miközben finom bonbonokat pezsgővel
kortyoltatnak a kedves és kiváltságos vásárlónak.
ÉN ? Pakoljak vissza? A h....e kínaija?- még csak gondolat volt,
de már csúszott egyre sebesebben, ahogyan raktam a dobozokat
egyiket a másik után a helyére vissza..
Szerinted melyik panda illik a bejegyzéshez?
VálaszTörlésKattints rájuk és válassz.