szépeket tudnék róluk írni.
Ahogy felfüggesztés nélkül ülnek a semmiben, alattuk- fölöttük az ég.
A formák végtelenjét rajzolják, festik fel a kék vászonra, az ecset
most a szél kezében van.
Itt egy fehér paca egy pillanat alatt változik két egymás felé száguldó hófehér
paripává, ott egy csipketerítő foszlik, tornyok olvadnak össze, majd szakadnak
szét vattacukor pamacsokká, mire odanézel, hullámzó vizet látsz a habokon
szörfözőkkel.
Gondolataim
úgy tűnnek tova, mint a
felhők az égen.
10 év múlva januárban
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése