Nagyon szerettem görkorizni. Soha nem estem el, csak egyetlen egyszer,
pont akkor.
Hetekig készültem a randira, gyakoroltam az ugratásokat, körbe forgást,
lejtőn guggolást. Tetszeni, imponálni akartam, még jobban.
Eljött a nagy nap, az Öreg hegyen beszéltük meg a találkát, minden jól alakult.
Amikor a lejtőhöz értünk, magabiztosan elengedtem a kezét, mámorosan
gyorsultam, aztán teljesen váratlanul összegabalyodtak a lábaim és elestem,
kifeküdtem, mint egy béka.
Mire utolért, összeszedtem magam, kedvesen felsegített, akkor még nem
löktem el a kezét.
Mikor legközelebb láttam, kereste a tekintetem, de én rá sem néztem.
Nem tudtam elviselni, - megbocsátani- hogy gyengének, szó szerint, elesettnek
látott. Soha többé nem akartam látni Őt.
2011. máj. 31. 13:02 | 25 komment
Kategóriák: Paloma Negra
írta: La Paloma Negra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése