Fogadó a Fekete Galambhoz

Egyszerűen csak azt az ízt kerestem és reggel az egész lakást betöltő

illatból kiszagoltam, hogy sikerült, megtaláltam.

Mindannyian, akik Bagolyirtáson voltunk, emlékszünk a hatalmas 3 kilogrammos

kenyérre, ami üresen is fantasztikus és nincs az a konyharuha ami betakarná,

ezért asztalterítőbe kell csomagolni.

Elég, csak felemlegetnem a zsírban sült húst lila hagymával és biztos vagyok benne,

hogy összefut a szánkban a nyál és fájón korgó nosztalgiával mardos a Ti gyomrotok is.

Akárhogy  alakult ezután, a különleges élmény és ízek miatt is érdemes jó szívvel

visszagondolni azokra a napokra.

Vásároltam hát a piacon hosszú karajt csonttal, libazsírt, felütöttem a virtuális

szakácskönyvemet és megtudtam, hogy bizony most, konfitálni fogok.

Nem veszítettem lelkesedésemből, amikor azt olvastam, hogy a kifejezés a

francia confiture (lekvár) szóból ered és arra utal, hogy  lekvár készítésekor

hosszan főzik a gyümölcsöt.

Ha húst sütünk/főzünk lassan, hogy a  zsír ellepje, maximum 80 fokon, az puha

marad, megőrzi eredeti ízét, keveset veszít térfogatából és így elkészítve, hűtőben

tárolva akár fél évig?? is eltartható.

Képzeljetek el egy modern zsírosbödönt, amire éjszaka is rá lehet járni:)

(forrás: Mindmegette)

2011. máj. 28. 16:05 | 5 komment
Kategóriák: Fogadó
írta: La Paloma Negra