Ennyi könnyes bejegyzés! Pfffff.... ez már gáz!
Pedig szeretek és szoktam is nevetni, elsősorban magamon.
Kezdő autóvezető koromban- ami a mai napig is tart- sok vicces dolog
történt velem.
Például, néhány hónappal a jogosítvány kézhezvétele után, hosszú percekig
feltartottam a kocsisort, ugyanis beálltam egy busz mögé és nem vettem észre,
hogy villog rajta az elakadás jelző, azt hittem arra vár, hogy a lámpa zöldre váltson.
Előtte nem volt autó, csak mögötte és velem kezdődött a kocsisor, ami majdnem a
viaduktig ért. Türelmesen várakoztam hát és csak sokára, a gyalogosok
arckifejezését látva jöttem rá, mit is kellene tennem.
Sokszor történt/ történik velem, hogy sötétben világítás nélkül vezetek, a városi
forgalomban nem is veszem észre a hiányát. A jobb kéz szabályt általában
rugalmasan kezelem és soha nem tanúsítok gyalogos csalogató magatartást a
zebrán.
Biztos megtörtént már veletek is, hogy egyirányú utcában szembe jött egy autó
gyanútlanul. Én ilyenkor- az ijedség miatt- az utolsó pillanatban szoktam kitérni.
Előfordul, hogy gázra lépek fék helyett, mikor fontos lenne megállni és érzékenyebb
napokon gyakran lefullad a motor.
Kézifékes induláskor kiver a víz és változatlanul gondot okoz a megfelelő sáv
kiválasztása. Tolatásról szó sem lehet, tankolni sem én szoktam, autót mosni sem,
a csomagtartót is csak segítséggel tudom kinyitni, mert letörik a körmöm.
Hogy mi van a motorházban?
....biztosan az autóm szíve....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése