Az öreg, fekete hajópadló, egyetlen egyet reccsent abban a pillanatban,
amikor az első hang felcsendült. Nem hallotta más, csak én éreztem a talpam
alatt. Könnyű lökéssel léptem a fénykörbe, kinyújtottam a kezem, egy erős kar
átfogta a derekam. Nem láttam, csak éreztem, szorosan forogtunk körbe, a sárga,
lila, ezüst fénykarikák buborékká olvadtak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése