Szorongatta a két kilós kenyér formájú nehéz csomagot, pedig égette az ujjait.
Nézegette, kék műanyag zsákban, akkora, mint egy újszülött gyermek.
- Hová rejthetné el? Mennyi eurót préselhettek így össze? Ha itt nálam megtalálják,
rögtön kiderül minden.- gondolta és egyre nagyobb kétségbeeséssel járt körbe-
körbe a szobában, a szigeten, rejtekhelyet keresve...egész nap...míg fel nem ébredt.
Talán a szoba alatt elnyúló kedvelt strand és ugróhely, a La grotta volt az oka és az
onnan felhallatszó dübörgő zene, vagy a későn elfogyasztott fűszeres vacsora, de
lehet, hogy a klóros vizű medencéből lefetyelő macska látványa okozta ezt a
rémálmot, akárhogy is, megkönnyebbülve tértem magamhoz. Korfun vagyok, a
smaragd szigeten, ahol a tenger ezer arcát mutatja.
Az első lakosok ( Kr. e. 775 körül) még dús erdőket találtak itt a szigeten, melyek
egy önként vállalt szövetséggel a Római Birodalom hajóflottáját gazdagította.
Története során, sok hódító taposta Korfu földjét, akik raboltak, tönkretettek, de
hagytak is valamit maguk után.
Velencei fennhatóságnak az olajfák telepítését és a paradicsomot, a francia
megszállásnak könyvtárat és elsőként Görögországban, nyomtatott sajtóterméket
köszönhettek. Brit befolyás alatt a gazdaság fellendült, út és csatorna hálózat épült,
megalakult az első ión egyetem és meghonosodott a krikett és gyömbérsör.
Végül 1864- ben Viktória királynő visszaszármaztatta Korfut a görögöknek.
E sokirányú befolyás leginkább a sziget fővárosán, Kerkirán figyelhető meg.
A főtér északi oldalán, egy homokkő épület, az angol kormányzók egykori hivatala,
benne ma, gazdag ázsiai kiállítás, a termekben olyan takarékos világítással,
hogy a kézzel festett japán papír paravánból csak elszórt fehér madárkákat láttam.
A tér mellet a Liston kávézósor - én ugyan nem ismertem fel- megfelelője Párizsban
található. Mögötte néhány utcával érdemes betérni a Szent Szpiridosz templomba,
ahol egy istentisztelet több óráig is eltarthat, igy az egybegyűltek ki- be járkálnak
friss levegőt szívni, néhány szót váltani, vagy gyertyát gyújtani. A kis utcácskák,
egymáshoz ragasztott színes házak Velencét idézik és a száradó, szélfútta
fehérneműket is bármelyik mediterrán város megirigyelhetné.
Érdemes ellátogatni Paleokrastitsába ( Kerkiával szemben a nyugati parton) a
férfi szerzetesek által lakott monostorba és ( Kerkiától délre) Achillionba, Sissy
nyaralójába.
Aki teheti, autózza/ motorozza körbe a szigetet, a változatos tengerpart feledteti
az utazás fáradalmait, Sidariban pedig ( a sziget északnyugati részén) ha valaki
átússza párjával a Canal- d' amour-t, -a monda szerint- örök szerelemre lelhet.
(forrás: Wikipédia)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése