Paleokrastitsa, itt vagyok, ebben a szivet kirajzoló öbölben, itt talált rá a hajótörött
Odüsszeusra a phaiákok királylánya Nausika. Az eposz szerint, szerette volna, ha
örökre nála marad, de Odüsszeus sietett haza feleségéhez.
A tenger ringató- la mer, franciául anyát is jelent- tiszta kék, azúr, fluoreszkáló, zöld,
vagy türkiz. Hozzá képest az ég kifakult, szinte áttetsző, ebben a percben olyan
perzselően süt, hogy vízben vagy árnyékban elviselhető.
A kis öblöket, kalandra csábító barlangok tarkítják, a környező sziklák zöldek,
ciprusok, olajfák és macchia (őshonos, áthatolhatatlan bozót) takarja.
Bátrak és vakmerők, magas sziklafalról ugrálnak a vízbe, vizibiciglik, kisebb-
nagyobb hajók indulnak felfedező űtra, rajtuk fürtökben lógó búvárokkal, vagy
fedélzetükön integető utasokkal.
- Kaliméra! intek és visszafekszem napernyőm alá, becsukom a szemem és
átadom magam a napnak, szélnek, magasan szálló fecskéknek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése