StatCounter

2010. július 12., hétfő

egy Pink Martini rendel...


Igazi felüdülés volt  szemtől szembe találkozni kedvenceimmel hallgatni a
varázslatos China Forbest, a vidám Thomas Lauderdal virtuóz zongorajátékát,
a dobosokat (három dobkészletet használtak felváltva és előkerültek a rumba és
szamba? tökök is) a két trombitást akik  szédületbe kergették a hallgatóságot és
kábulatba saját magukat. Az egymással versengő hegedűt és csellót, gitárt és
nagybőgőt, egyszerre és szólóban....de ne szaladjunk ilyen messzire....
üres
cukros
kakaós
ízes
túrós
..........
A Patkó büfében kezdődött minden  Zamárdiban. Itt dolgozik szerényen a
tűzhely mellé visszavonulva, a strandról megtért éhes vendégek megmentője,
a nyár sztárja, a palacsinta és lángos sütés nagymestere Tiger.
Őt látogattuk meg és ebédeltünk a háziak kedves invitálására, majd néhány
méterrel lejjebb igazi házi főzésű fagyit ettünk, miközben beszédbe elegyedtünk
a fesztivál hangulatban lévő tulajdonossal és unokaöccseivel, akik edzést
tartottak az esti beach-re, Tequila és Zöldcitrom támogatásával.Szó szót
követett én pedig kedvet kaptam egy kis Pink Martinihez.
A parton sokan, fiatalok, kis és nagy sátrak, lépten nyomon  hangos dübörgő
techno ? zene és meleg, nagyon meleg.
A koncert előtt negyed órával még csak mi néztük a szinpadon ténykedő
hangtechnikust, aztán  egyszer csak feltűntek a zenészek, először maga
az énekesnő aki magyarul szólt a közben  megérkezett közönséghez.
Tempo Perdido, elkezdődött a másfél órás fiesta, amit az első sorban énekeltem-
táncoltam végig az utolsó Hey Eugéne - ig és volt még egy ráadás is.



( helyszín-Heineken Balaton Soundon - Zamárdi)

2010. júl. 12. 0:15 | 14 komment
Kategóriák: napló
írta: La Paloma Negra

Eddig 14 komment érkezett ()

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése