a kicsi a nagy
Dávid és Góliát
ég és föld
-Neked eszedbe jut valami?
Hiszek az írás hatalmában, a szavak erejében, igazságában és úgy gondolom,
a sorok között is tudok olvasni. Ezért is veszem elő a jól ismert, többször elkészített
ételek elkészítésekor a szakácskönyvet - szépen sárgult régi példány, tele
újságokból kivágott pótolhatatlan receptekkel- mégis érnek meglepetések.
Mint tegnap, a túrós béles citrommázzal készítésekor. Az előírt 25 dkg túró helyett,
vakmerően a dupláját tettem a töltelékbe, amit az én bélesem (talán a neve miatt?)
azonnal elnyelt és két centinél nem nőtt magasabbra a bőségesen adagolt
sütőportól sem. Elkeseredésemben azonnal elvetettem a citrommázat és vastagon
megszórtam porcukorral, amitől úgy nézett ki, mint egy érintetlen havas mező.
Csábító volt, hamar el is fogyott.
Míg írok, sül a második próbálkozás tepertős pogácsa. A recept nagyvonalúan
annyit közöl só.... (csipet? mokkás- teás- evőkanál?) szerelmes lévén óvatos
voltam, így csak a tepertőnek köszönhetően nem lett ehetetlenül sótlan,
magasságban pedig elérte a szokásos két centit :((
Semmi sem lehetetlen, csak akarni kell, különben is, ismétlés a tudás anyja,
már gyúrtam is a következő adag tésztát. Másodszorra két evőkanál sót,
teáskanál borsot és őrölt édes paprikát is tettem bele, az élesztő látványosan
felfutott és háromszor fél órát pihentetve nyújtottam- kelesztettem.
Mindjárt kiderül, hogyan sikerült, mert sütni gyorsan kell, ki ne száradjon.
Az biztos, sört kínálok hozzá, hogy az első lapos adag is könnyedén lecsússzon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése