Ezek a cifra kis madarak, napok óta" repdesnek" körülöttem. Mindenhol
beléjük botlom, úgy ismétlik önmagukat, ahogy némelyikük beszél. Gyurika,
Gyurika vagyok! hát nem így hívják a legtöbb papagájt, hogy ezzel is nehezítsék
szegény madár nyelvtanulását? Gggyurika, mondja a nyomaték kedvéért, hangsúlyozva
a szó elejét, ahogy tanították neki és a színes papagáj látványa fejemből előhív egy ma
is élő emlékképet.
Barcelónában vagyunk, a Güell parkban. Szikrázó, napos reggel, a park szinte üres,
néhány kocogó, karbantartó sepreget, másik locsol. Ébredezik a természet, atlaszcédrus
pálmafák ölelésében, tetején kiterjedt papagáj kolónia fészkel, közelükben néhány
kiváltságos galamb. Sárga sáslilom mellett, világos és sötétebb rózsaszín buja leander,
lila levendula, piros gránátalma és kék ólomvirág. Mintha csak a szemet készítené fel a
tervező a hamarosan elénk táruló látványhoz. Sehol egy szöglet, íves sétányon haladunk,
egyre közelebbről flamenco hallatszik és egyszercsak elénk tárul a terasz, melyet színes
csempékkel kirakott pinehők kereteznek. Innen gyönyörű kilátás a városra. Lefelé, kövekkel
kirakott folyosó és lépcső vezet a piactérhez és az azt őrző sárkányhoz. Így jutunk el a
bejárathoz, a két mézeskalács házikóhoz. Fordítva, a park végénél kezdtük a sétát, de
körbejárnánk újra meg újra, olyan szép. Annyi idő maradt még, hogy megnézzük a tervező,
Antoni Gaudí csodálatos szecessziós bútorokkal és tárgyakkal berendezett házát.
Barcelona összeforrt Gaudi nevével , a csupa csipke Sagrada Familia templommal és
a szecesszió két csodálatos épületével, a Battlo és Mila házzal, ahol olyan, de olyan
babaházat láttam, hogy .......hogy csak na ! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése