Hosszú ideg nem használtam, jól be volt zárva, nem párologhatott el.
Egy hete azonban elfogyott a Flowers, utolsó cseppjeit csalogattam ki az üvegből.
Másnap reggel vettem elő, Love in Paris, egy- egy csepp a fülcimpák közelébe,
kettő- kettő a csukló belső oldalára, ahol a legvékonyabb az áttetsző bőr,
finoman kéklő erek szállítják, szórják tovább. Beleszippantottam a levegőbe, semmi ,
nem éreztem az illatát. Csalódottan fújtam egy utolsót, orromban a megszokott virágillat
kísértett. Délben mintha, délután egyre intenzívebben kezdtem érezni, este edzésen
- talán a szapora pulzusnak köszönhetően - határozott formát öltött, amit a forró zuhany
sem mosott el....
Illat, mely az idő elöre haladtával teljesedik ki, s lesz egyre kellemesebb. Fokozatosan
kerít hatalmába, apránként adagolva az élvezetet, ami szép lassan pótolhatatlanná,
nélkülözhetetlenné teszi őt......2009. nov. 6. 20:37 | 17 komment
Kategóriák: Szerelem
írta: La Paloma Negra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése