Nem voltak ikrek, mégis, a két fiatal lány, mint két tojás, úgy hasonlítottak
egymásra, de csak külsőleg. A mosolytalan szigorú Irénke, szorgalmas, a
házimunkában is, míg testvére Ella a szép ruhák kiválasztásában és táncban
jeleskedett. Egy év különbséggel egyszerre végezték a tanitóképzőt, mikor is
Ella - mivel csak tojásrántottát tudott késziteni, mert nem érdekelte az evés-
tojásmérgezést kapott. Igy került újra egy fedél alá nővérével, aki segitette
és támogatta, mig férjhez nem ment nagyapámhoz. Ki gondolta volna, hogy
milyen remek háziasszony válik majd belőle. Három gyermek mellett, állatokat
tartott, tehenet fejt, még vajat köpülni is megtanult. Bármibe fogott , első
próbálkozásra sikerült, mintha mindig is ezt vagy azt csinálta volna.
Máig őrzöm első, tökéletes csipketeritőjét, leült fogta a horgolótűt , és....
gyakorlott csipkeverőnők sárgulnának az irigységtől. Emlékszem fiatalos
alakjára,ahogy kínálja a mézes-zserbót, vagy locsolja a ház előtt a kör alakú
virágágyást.
Nem volt haragtartó, de sokszor pörölt nagyapámmal, amit aztán megbánt.
Mindig előre megmondott mindent, azt is, hogy nagyapám - aki mindent az
utolsópillanatra hagyott - lekési a vonatot, ha azonnal nem pattan biciglire.
Úgy is lett, nagyapám lekésve a vonatot tovább tekert negyven kilómétert
oda - vissza,csakhogy Ella ne tudja meg, hogy igaza volt.
Mire idáig jutottak, már nem voltak fiatalok, hamarosan megbetegedett, először
nagyapám, de ez már egy másik történet.
2009. aug. 6. 14:30 | 20 komment
Kategóriák: Család
írta: La Paloma Negra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése