Szivárvány szerint egy ilyen blogra - milyenre? - nem illenek a receptek.
Tiger, ezzel szemben azt vallja, az evés gyönyörforrás, a sütés- főzés akár
művészet is lehet, érdemes megörökíteni.
Én pedig azt látom, hogy Szivárvány tekintete bármilyen borús is ebéd előtt,
utána mindig kiderül és boldogan ragyog Tigerre.
Ezzel a desszerttel mindig nagy sikerem van, nehéz elrontani, de minden
megtörténhet. Volt, hogy Tiger férfias kirohanással kalapáccsal aprította a kekszet,
máskor hirtelen mozdulattal én áztattam el kávéval. . . . .
Fél kiló háztartási kekszet, türelemmel egy centis nagyobb darabokra tördelek.
Egy margarint (25 dkg) lassú tűzön felolvasztok, három evőkanál (cicás) kakaóval
és 25 dkg kristálycukorral. Simára keverem.
Kibélelek folpackal egy 30 cm- es őzgerincformát.
Készitek egy erős feketekávét.
A krémes masszába kisebb adagokban belekeverem a kávéval (akkor !) meglocsolt
kekszet , két-három előre felvert tojást. Most aszalt vörösáfonyát tettem hozzá, de
finom meggyel, durvára vágott dióval is. Az egészet őzgerincformába öntöm és
hűtőszekrénybe teszem. Három nap múlva veszem elő, szeletelem mint egy szalámit
ezért a neve: Keksz-szalámi (akkor majd lefotózom :))
2009. aug. 10. 16:25 | 20 komment
Kategóriák: Fogadó
írta: La Paloma Negra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése