Hányféle úton jártam már, nem számoltam,
de bármilyen kalandos, hosszú, kerülő, magányos is volt,
a végén mindig várt egy ház, egy szoba, ahol megpihenhettem
és egy ablak, ahonnan kinézve, lehunyt szemmel is magam előtt látom
A
TÁJAT
AZ ERDŐ T
FÁT BOKROT
AZ UTAT, MELY
HAZAFELÉ VISZ
ENGEM
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése