Glamour

Egész alakos tükröt először nagymamámnál láttam a parókián.
A mindig besötétített,  utcára néző hálószobában , az alig használt vendégszoba
szomszédságában, ahová a bimm - bamm - os órát is száműzték, mert senki nem
tudott tőle aludni. A tükör 3 részbőll állt, hajtogatható volt, mint egy paraván és
megfelelő beállítással oldalról és hátulról is láthattam volna  magam, ha van elég fény.
Visszagondolva, nagyapám is ezért borotválkozhatott a verandán, kihasználva a
reggeli napsugarakat, egy szögre akasztott zsebtükör és magas lábakon álló lavor
segítségével. Ha kérem, biztos felhúzta volna nagymamám a redőnyöket, nekem 
azonban eszembe sem jutott, érdekesebb volt az ablaküvegben, vitrinajtóban, fényesre 
lakkozott szekrényajtóban viszontlátni magam. Igy illegtem - billegtem az alkalmi 
tükrök előtt, hol egy táskarádiót lóbáltam, mint a legdivatosabb Gucci táskát, máskor 
térdzoknis lábamra képzeltem a legmenőbb harisnyacsizmát és megesett, hogy 
lófarkamra hosszú szalagokat kötöttem, hogy a földig érjen. Kedvenc ruhám, anyukám 
nagyon rózsaszín , selyemfényű rég kinőtt báli ruhája volt, hozzá egy molyrágta kis bunda, 
amit ilyenkor Kormika  alól húzkodtam ki. Láthatjátok, már egész fiatalon érdekelt a divat, öltöztettem a játékbabákat,  és ahogy ceruza került a kezembe, tervezni és gyártani kezdtem a papírruhákat, papírbabáknak. Megszülettek a különféle kollekciók, téli, nyári, alkalmi, szabadidős,fehérneműs.... és a hozzá illő kiegészítők. Azóta sem tudom megunni,nincs szükség már rajzasztalra, a fejemben van  minden, a tükröknek nem tudok ellenállni, legyen az parányi visszapillantó tükör egy robogón, vagy hatalmas sima, csillogó vízfelszín , ugyanolyan kíváncsian nézek bele mint legelőször.