Boldog voltam és elégedett, azzal amim volt, van, lesz. Az önsajnálat
bugyraiból másnapra sikerült kimásznom , a jól bevált és sokat idézett
mondatokkal: " Majd holnap gondolok erre......Akkor már el tudom viselni.
Holnap majd kigondolok valamit....".és az éjszaka komor árnyai , reggelre
tovatűntek. Különös, hogy az irigység pont akkor fertőzött meg, amikor szerelmes
lettem. A legszebb, legtisztább érzéseimet mérgezte, tette tönkre.Talán azért
hatalmasodott el rajtam, mert nem volt tárgya, nem volt neve, se neme, se formája,
csak egy sötét érzés, tüskés tűzgolyó, mely egyszer csak elindul és felperzsel
mindent, ami az útjába kerül.
Váratlanul, irigyeltem mindent és mindenkit, az egész univerzumot, mi közénk állt.
Csak magamnak akartam Őt, akit nem ismertem és elvesztettem azt, akiről azt
gondoltam, hogy a legjobban ismerem: magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése