A kétéltű ember

Mindig ugyanonnan indultak és ugyanoda érkeztek.
A lány ment elől, utána a fiú. Liebnik Zsuzsiék házát
megkerülve, az iskola mellett, le a nagy dombon,
vissza a kiinduló pontra a négyemeletes házak oldalán.
A lány biciklije kicsit magas volt, csak akkor tudott az
ülésen pihenni, ha éppen nem kellett tekerni.
Mindjárt odaérnek a dombhoz, itt az alkalom lógatni
a lábait, mielőtt a domb aljára ér. Valahogyan megérezte,
hogy a fiú, most a domb tetején szerelmet akar vallani.
Anélkül, hogy hátra fordult volna, érezte a fiú közeledtét,
szinte látta a fiú száját, ahogy formázza a betűket, majd
kimondja, szeretlek. A lány, ahelyett, hogy lassított, vagy
megállt volna, gyors tekerésbe kezdett. A fiú pedig, aki
körönként szedte össze a bátorságát, nem követte tovább.
A lány legközelebb a filmvetítésen látta a fiút. Míg peregtek
a filmkockák, a lány beosont a ruhatárba, kihúzta a fiú sálját
a kabátjából és beletemette hosszan az arcát.