In medias res

...hát akkor csapjunk bele a közepébe...
Macskákról lesz szó, többnyire.
Rövid időn belül elvesztettem Pepitát majd Maximot.
A január- február kiesett az életemből, miközben majdnem
sikerült egy randevút összehoznom Stalikával odafenn...
Bánatomban feliratkoztam a Cicaimádók oldalára és ott
rengeteg macskát megismertem és annyi sorsot, életutat és nekrológot,
hogy ketté állt a fülem és rájöttem, hogy az én macskáimmal a legjobb
dolog történt, hogy rám találtak. Amikor február végén képes lettem
megtartani egy könyvet, kezdtem olvasni Puszi Erzsit Homonnay Gergelytől.
Remekül szórakoztam, hamar elolvastam és hiányérzetem enyhítette , hogy
újabb szösszeneteket találtam Erzsike facebook oldalán. Itt szembesülhettem
Erzsi természetével- szelíden hullámzó csíkos bundában- kegyetlen ragadozó,
igazi fenevadova! Egy imádnivaló bestia!
Akinek fejében keveredik a szabadság, szerelem, szivárvány és monarchia.
Akit rendszeresen kefélni kell, különben félreáll a farka. Aki úgy káromkodik
mint szódásnak a lova, ahogy egy pesti úrinő soha! Jézus menyasszonya! :)
Királynői tekintéllyel követel magának tiszteletet, udvartartásában ez etikett.
Ki nem hajlandó puszival köszönni, az bannolva lesz., vagy egy szonettel helyre
áll a rend. Ez velem is megesett, legyen már vége , míg uralom a rímeket! :)
Így lettem troll, nem küldtem puszit, és eddig szenvedtem amnesztiát remélve.
De nagy nap a mai! A Pride alkalmával szivárvány színben dobog a szívem,
táncot lejt a két lábam, Haleluja! Újra beállhatok a sorba.