Szezonnyitó

Hogyan ejtsük foglyul a limonádét a darazsak helyett?
Az üveg poháron fémszínű műanyag tető, közepén egy lyuk,
pontosan akkora, mint a kilógó szívószál átmérője. Már csak
egy lakat hiányzik és volt limcsi, nincs limcsi.
Fogom a pohár fülét és legszívesebben földhöz csapnám, az
összes szabadságharcos és rabságban sínylődő nevében.
Miért ez az agresszivitás? - próbálok lazítani és körülnézek.
Nekünk átlósan egy párocska, férfi, nő és egy csivava.
Igen, őeléjük tolakodtam, nehogy megkaparintsák a panorámás
kilátást.
Békésen üldögélnek, a leborotvált hajú pasi, csúnya, de kedves
arccal rendezgeti a divatos műanyag táskából előkerült kutyuskát.
Kigyúrt felsőteste elfoglalja az asztal háromnegyed részét. Semmi
faxni, sort, ujjatlan póló, tanga papucs, a smukk a csajon van.
Szolid, de drága ékszerek, márkás, fém karóra, ezüst, vagy fehérarany
karkötő és egy fekete gyöngyös. Felfújt száj és cici, műköröm és
műszempilla, cica szem és csíkos maxi.
A többiek is őket fixírozzák , nincs más érdekes a forma-1 monacoi
futamán kívül, míg az ebédre várunk.
Na érkezik is, szolid adag rizs hallal a mackóé, jó nagy brassói a cicának,
a kis csivava meg mindent visz. Ahogy az asztalra kerülnek a tányérok,
mindketten a kutyát etetik felváltva a legjobb falatokkal. Néha ők is bekapnak
egyet- egyet csipegetnek, míg a zsebkutya ki nem dől.
Félre az előítéletekkel! Cukik. Összeillő pár? Igen, látszik rajtuk a nyugalom,
kiegyensúlyozottság, összetartás.
Na bumm! így néznek ki? Boldogok! Míg én füstölgök ebédre várva savanyú
limonádém fölött ők fogják a szatyor kutyát és mennek a partra fürdeni és napozni.