Aoi a Császári Palota kertjében üldögélt a nagy juhar fa alatt.
Fotelja megnyikordult, ahogyan előre hajolt a teájáért.
Wang apó, az előbb töltötte kedvenc hófehér csészéjébe.
A gőzölgő vizet még nem színezte el a szálanként válogatott,
kézzel sodrott teafű, tisztán látszott a benne fürdőző égbolt
egy- egy felhővel.
Ahogy Aoi kevergette a teát, a felhők szakadozni kezdtek
a kiskanál keltette örvényben.
Milyen nagy a nyugalom.- gondolta és lerúgta lábáról getaját.
Meztelen talpa megrándult a hűvös fű érintésétől.
Lehunyta a szemét, az árnyékos szellő libabőrt fújt a nyakára,
csókot borzolt a hajába.
Olyan jó így!- gondolta még mindig csukott szemmel.
Hátradőlt és hallgatta a természet zenéjét.
Ringó leveleken táncolt a napfény.
Aoi ujjai lassan közeledtek a teáscsésze felé,
de azt már fogta valaki, egy átforrósodott kéz.
Kinyitotta a szemét, de nem volt ott senki.
Belenézett a zöld folyadékba....
Fotelja megnyikordult, ahogyan előre hajolt a teájáért.
Wang apó, az előbb töltötte kedvenc hófehér csészéjébe.
A gőzölgő vizet még nem színezte el a szálanként válogatott,
kézzel sodrott teafű, tisztán látszott a benne fürdőző égbolt
egy- egy felhővel.
Ahogy Aoi kevergette a teát, a felhők szakadozni kezdtek
a kiskanál keltette örvényben.
Milyen nagy a nyugalom.- gondolta és lerúgta lábáról getaját.
Meztelen talpa megrándult a hűvös fű érintésétől.
Lehunyta a szemét, az árnyékos szellő libabőrt fújt a nyakára,
csókot borzolt a hajába.
Olyan jó így!- gondolta még mindig csukott szemmel.
Hátradőlt és hallgatta a természet zenéjét.
Ringó leveleken táncolt a napfény.
Aoi ujjai lassan közeledtek a teáscsésze felé,
de azt már fogta valaki, egy átforrósodott kéz.
Kinyitotta a szemét, de nem volt ott senki.
Belenézett a zöld folyadékba....
méhecske gyűjti
papucsát fényesíti
zöld teám fölött
....karján megszólaltak a kis arany csengettyűk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése