Je suis belle

A mi családunkban nem volt divat a smink, hajfestés és egyéb "női praktikák".
Mamámnak volt egyetlen piros rúzsa (amit a tükrökkel egy időben fedeztem
fel óvodás koromban) és nyaranta (miért éppen akkor?) használt rózsaszín
körömlakkot a leghalványabb és legáttetszőbb fajtából.
Napozni életében egyetlen egyszer napozott, amikor a testvérei elvitték
velem együtt a bolgár tengerpartra- volt  nagy leégés.
Magas sarkú cipő, retikül, báli ruha, strassz és ékszer nálunk nem bukkant fel.
A nővéremtől megörökölt használt ruhákról már nem is beszélek....:)
Ösztönösen, vagy a gének játékának köszönhetően, ilyen ingerszegény
környezetben is fogékonnyá váltam ezekre a soha nem próbált kincsekre.
A mag valamilyen csoda folytán el lett vetve és csak a megfelelő pillanatra várt,
hogy növekedni kezdjen.
Először gomba kolóniákat (megelőzve a hupikékeket) álmodtam papírra,
aztán jöttek az öltöztethető papírbabák, majd a magam tervezte és varrta
szoknyák, ruhák,kötött holmik.
Emlékezetes pillanatok egyike a családi legendáriumban, amikor a tussal
feketére változtatott fehér balerina cipő a nyári melegben olvadozni kezdett,
vagy a szoknya új értelmezése kiskabátként. Csodálkozással vegyes borzongást
váltott ki a bordó narancs virágos sötétítő függöny felbukkanása nadrágként,
spárgából készített ékszerek és övek kíséretében.
Ezt a kreatív időszakot hosszú lappangás váltotta fel, hogy aztán erősebben,
tudatosabban támadjon fel bennem főnix madárként a DIVAT.
A legnagyobb hatalom, legjobb üzlet, legbefolyásosabb tanácsadó.
Fiatalság, lazaság, könnyedség, játékosság, szépség, elegancia, jólét, jó ízlés,
boldogság, elégedettség, megújulás, ilyen és ehhez hasonló szavak társulnak
hozzá.
Ki ne szeretné ezek közül a legtöbbet megkapni? Hiszen a trendek mindig
irányt is mutatnak. Az életmódon át hatnak az irodalom, zene, film,
képzőművészetre, lakáskultúrára, formatervezésre.
Átszövik a mindennapokat és megtalálják a legkisebb rést, hogy vágy
formájában valahol, valakinek a kis szívében újra ...meg újra...:)