Ez most nagyon kerek lesz, de remélem sokat tehetek még hozzá
a mozaik darabokból és ha három dimenziós puzzle labdának
képzelem el, a fele hiányzik még...:)
s...ha már ilyen szépen gömbölyödik ez a kis időkapszula, az eddig
lefestett képeket kimerevítem, mielőtt tovább gurulna.
Látjátok azt a kislányt (undok) fekete-fehér lakkcipőben, uzsonnás
táskájával kapaszkodik a fekete füstöt köhögő Ikaruszra?
Ott egy másik fonni tanul a székre kötözött övekből, Kormi cica
kimerítő segítségével.
Ez a nagyobbacska biciklin teker és tudja, hogy F aki mögötte hajt,
a dombon akar majd szerelmet vallni, ezért felgyorsít, hogy ne érje
utol és szálljon messze az alkalom.
A fiatal lány, megkapja a " Kösszépenszőke" gúnynevet, mert minden
fiúval csak egyszer hajlandó táncolni, miközben ( és éppen ezért)
fülig szerelmes a névadóba.
A legnagyobb riadalom ül ki, ennek az alig felnőtt (18) nőnek
az arcára, miközben egy egész óvodás csoport hagyja faképnél és
száguld árkon- bokron- forgalmon át az Öreg- hegy aljára.
Apró sárga rózsák a hajában, vállán csipke, élete nagy napjára készül...
éjjel 11 óra van, anya lett, forr benne az adrenalin, vacog a kimerültségtől.
Modern amerikai dráma, a sor közepén ül egy váll vagy hát takarásában,
mintha a párbeszédeket ő írta volna?
Kórházban fekszik, infúzió, csövek gyengeség...és nem utoljára...
A tenger illata, kavicsok, tükrök, a hangok visszaverődnek...
fiatal, mosolygós férfiarc, egy kísértet, az álmok összetörnek....
Kiragadott pillanatok!
Ideje ugrani, jól megrázni a gömböt, hagyni, várni, helyükre kerülnek a
darabkák már maguktól is, folytassuk Majával, Nyikita, Boriszka,
Cirmóka és Maxim, csak lazán, könnyedén felugrani a kerítésre,
a madárka a szánkba repül, mert az élet szép, akkor is, ha egyesek
átalusszák:)
a mozaik darabokból és ha három dimenziós puzzle labdának
képzelem el, a fele hiányzik még...:)
s...ha már ilyen szépen gömbölyödik ez a kis időkapszula, az eddig
lefestett képeket kimerevítem, mielőtt tovább gurulna.
Látjátok azt a kislányt (undok) fekete-fehér lakkcipőben, uzsonnás
táskájával kapaszkodik a fekete füstöt köhögő Ikaruszra?
Ott egy másik fonni tanul a székre kötözött övekből, Kormi cica
kimerítő segítségével.
Ez a nagyobbacska biciklin teker és tudja, hogy F aki mögötte hajt,
a dombon akar majd szerelmet vallni, ezért felgyorsít, hogy ne érje
utol és szálljon messze az alkalom.
A fiatal lány, megkapja a " Kösszépenszőke" gúnynevet, mert minden
fiúval csak egyszer hajlandó táncolni, miközben ( és éppen ezért)
fülig szerelmes a névadóba.
A legnagyobb riadalom ül ki, ennek az alig felnőtt (18) nőnek
az arcára, miközben egy egész óvodás csoport hagyja faképnél és
száguld árkon- bokron- forgalmon át az Öreg- hegy aljára.
Apró sárga rózsák a hajában, vállán csipke, élete nagy napjára készül...
éjjel 11 óra van, anya lett, forr benne az adrenalin, vacog a kimerültségtől.
Modern amerikai dráma, a sor közepén ül egy váll vagy hát takarásában,
mintha a párbeszédeket ő írta volna?
Kórházban fekszik, infúzió, csövek gyengeség...és nem utoljára...
A tenger illata, kavicsok, tükrök, a hangok visszaverődnek...
fiatal, mosolygós férfiarc, egy kísértet, az álmok összetörnek....
Kiragadott pillanatok!
Ideje ugrani, jól megrázni a gömböt, hagyni, várni, helyükre kerülnek a
darabkák már maguktól is, folytassuk Majával, Nyikita, Boriszka,
Cirmóka és Maxim, csak lazán, könnyedén felugrani a kerítésre,
a madárka a szánkba repül, mert az élet szép, akkor is, ha egyesek
átalusszák:)
Életünk kaleidoszkópja.
VálaszTörlésAhányszor nézzük, annyi módon rendeződnek át a súlypontok.
Írtam, ami eszembe jutott és ma biztosan más emlékképek tolakodnának kifelé Stalika. Mondhatnám véletlen, de a rendező elvet máshol kell keresni.
TörlésÖrülök, hogy eljöttél! :D
Olvastalak pár nappal ezelőtt és akkor azért nem reagáltam, mert kicsit megdöbbentem: pár hete szóról - szóra ugyanilyen álmom volt. Nem is igazán álom, mert nagyon élénken megmaradt bennem. Egy gömbben láttam életem darabjait, eseményeit, történéseit, szereplőit, olyan volt mintha egy javasasszony:) előtt állnék, a gömbben minden forgott, kavargott, fortyogott, aztán valaki jól megrázogatta, megrázta s a káoszból rend lett és mint varázskalapból a nyuszi, egyszerre láthatóan egyetlen szó rajzolódott ki az egész "katyvaszból". Egyetlen szó, egy hetekkel későbbi választásom....Akkor nem akartam róla tudomást venni róla s az Életem mégis úgy alakult, hogy az álom valóra vált. Pedig akkor és ott azt én elengedtem. Fura ez.
VálaszTörlésVáltoznának a súlypontok? Nem is tudom. Nekem inkább úgy tűnik, hogy mindig Ugyanarról az Egyről szól. Talán csak más oldalról közelítve...
Több oka is lehet az egyezésnek, talán egyformát ettünk, az feküdte meg a gyomrunk, vagy a frontok hatottak így ránk, ki bogozza ezt most ki?, persze tréfálok...( de nem említettél egyetlen macskát sem Hajnalfürdő, csak nyulat, vajon fehér volt?
TörlésVan olyan alkalom az életben, hogy számot vetünk, visszatekintünk, mielőtt tovább indulnánk. Ezt tettem én most, anélkül, hogy súlypontoztam volna. Érzelmeket akartam kifejezni, általuk árnyaltabb képet festeni magamról, a változásról és állandóságról... egyik szelet a másik után, fogy a torta, vagy nő a tányér?
:)
VálaszTörlésKépzeld...tényleg fehéret láttam! Igaz, nem nyuszit.:)
Nagyon színes, kavargó, izgalmas képet festettél!
Én nem foglalkoznék sem a torta, sem a tányér méretével. Hiszen azt is folyamatosan másképpen látjuk, de a lényeg, hogy épp akkora, amekkorának lennie kell.:) Bár nem vitatom az ember jogát a kételkedésre.
:))
TörlésHát ezt nagyon jól esett olvasni! Annyira szépen festetted le a kép(eket), hogy az egész megelevenedett előttem és táncot járt! Most pedig elolvasom még 1x, meg még 1x :)
VálaszTörlésKöszönöm Arti, örülök, h három dimenzióban is velem tartottál és még szemüveg sem kellett hozzá:D
Törlés;)))
VálaszTörlés