Fogadó a Fekete galambhoz

Lehet, hogy csapongó leszek, de most össze- vissza szárnyalnak a gondolataim

és- fejben:)  egyiknek sem tudok a végére járni.

A gránátalma az oka? Vagy az új játék a bloggerinák koronájáért?

A végső következtetés pedig az, hogy a mai rohanó világban nincs idő várni,

fontolgatni, rágódni, ha nem teszed meg ma, most, azonnal ugrik 3, 4, 10  helyetted.

Na ebből, hogy jövök ki?

Szóval, mindig is szerettem főzni, nem annyira, mint enni. A sütés- főzésben az

alkotás, a kihívás, új ízek, formák, társítások, és harmóniák foglalkoztattak.

Mára ez megváltozott, ami izgalommal tölt el, az a tervezés, a legjobb alapanyagok,

fellelése, az elkészítés (mint szükséges időpocsékolás) és az evés, hosszan, jó

társaságban. Megváltozott az ízlésem is, régen elképzelhetetlen volt, hogy töpörtyűt,

kacsazsírt, piacon sült  és ott elfogyasztott kolbászt, erős paprikát, lila hagymát

kívánjak enni. Kinyílt előttem a világ, itt sorakoznak képzeletbeli listámon a jobbnál

jobb elkészítésre váró falatok.

Nincs az a hosszú nap, amin végig lehetne enni és az a gyomor, ami bírná.

Ezért beosztó vagyok és kicsiket eszem, mert mindent végig akarok kóstolni.

Ha nem fér a mába, átteszem holnapra. Alighanem a franciák is így csinálják:)

Így történt, hogy hosszú idő elteltével megismerkedtem a gránátalmával.

Virágját emlegette Titanilla, Móra Ferenc gyönyörű  regényében, az Arany

koporsóban. Szerelmét Quintiport nevezte Gránátvirágnak, most már értem miért.

A gránátalma késői felfedezése azt juttatta eszembe. Miért csak most? Miért nem

kóstoltam soha ezt a szuper étket? Mire vártam eddig?

És így jutottam el ehhez a mostani játékhoz, a főzés útján. Mert azt már

gyerekkoromban el kezdtem gyakorolni, nagyapám kertjében, letépett levelekből,

bogyókból, sárból szaggatott pogácsával. Játszottam és játszott nagyapám, aki

mindezt végig kóstolta és dicsérte játszásiból:)

Erre való a játék, hogy gyakoroljunk, csiszolódjunk, okosodjunk, tökéletesedjünk,

hogy, ha eljön az ideje, az éleslövészeten telibe találjunk és igen megmérettessünk:)

Mert a játékban megmutatjuk magunkat így visszajelzést is kapunk és ezekre

érdemes odafigyelni, tanulni belőle, mert ilyenkor az is látszik, aki nem játszik:)

2013. jan. 29. 16:14 | 6 komment
Kategóriák: napló, játék, Fogadó
írta: La Paloma Negra