Míg arra vártam, hogy sorra kerüljek, Magyarország tortája járt az eszemben.
Reggel olvastam róla a Veszprémi hétben. Szabolcsi almás....
....Demecserből küldte nagyapám minden évben. Az almák vonaton utaztak, bordó
papír bőröndben, minden darab újság papírba csomagolva. A színük éppen olyan volt
mint a bőröndé, amely az évek múlásával egyre kopottabb lett és az utolsó időkben
egérszürke huzatot kapott. Szerettem a távolról érkezett zamatos jellegzetes ízű
gyümölcsöt...
(foto-net)
(Készítette Pintér Zsolt cukrászmester- Koko cukrászda, Veszprém)
- Kérek szépen egy ribizli...és egy gombóc citrom fagyit.
- Tessék. Még valamit?
- Az ország tortájából lehet már kapni?
- Sajnos csak holnaptól, Budapesten a Magyar ízek utcájában, a budai rakparton.
- Sajnálom! Akkor kérek négy mézes- krémest...és gratulálok!
- Köszönöm, a cukrászda nevében- azzal tovább bontogattam a papírokat, minden
egyes almával egy újabb emlékkép gurult elő, gondolatban újra rám kacsintott a múlt...
2012. aug. 19. 9:44 | 8 komment
Kategóriák: Fogadó
írta: La Paloma Negra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése