nyár
A Glamour nyári különszáma, Virágok szigete címmel regényt közölt Nora Roberts
tollából.
Hol máshol? A fodrásznál olvastam alkalmanként az első két fejezetet.
Igazi, strandolásra való romantikus könyvecske, melyben a törékeny hősnő már
az első oldalon fülig beleszeret az utálatos, ellenszenves, pökhendi macsóba, ki
belül csupa szív, kívül fakéreg. Imádni való:)
Az Elle augusztusi melléklete bemutatta az Elle Young Talent pályázat nyerteseit
(a korhatár kirekesztett a pályázók köreiből:) négy felkapott fiatal író/ írónő
sorfala között.
Mivel a napokban láttam Karafyiath Orsolyát főzni a Hal a tortán műsorban :), az ő
Szabad című írásával kezdtem a sort.
Talán a fent említett novellák is befolyásoltak, amikor egy feladat kapcsán írnom
kellett nekem is.
Fogadjátok szeretettel és, ha tetszett, vagy szívesen olvasgattok a blogban,
történeteimben magatokra ismertek, szavazzatok rám a Goldenblog versenyében.
Jó időt, kék eget, napsütést, habzó Balatont, hűsítő koktélokat, kellemes nyarat
kívánok Nektek.
Kifutó
Az Anya- Lánya szépségversenybe Irene nevezett be.
Emlékszem, hétfő délelőtt volt, mikor a veszprémi Naplót lapozgatva a saját arcom
mosolygott vissza rám. Kedvenc fényképemről, ahol fröcsköljük egymást Irenevel
a Balatonban.
- Na megállj!- gondoltam magamban, mikor a pályázó lányokat anyáikkal nézegettem
az újsághoz csatolt mellékletben.
- Miért is ne? - gondoltam aztán, felidézve magamban annak a szép nyaralásnak az
emlékeit.
Ha Irene annyira szeretné.
Ha ezzel az igennel megköszönhetem azt a sok szeretetet, törődést, amit kaptam
tőle. Hogy anya halála után segített talpon maradni, összetartani a családot.
Most megmutathatjuk, milyen erősek vagyunk mi, ketten.
Eljött a pillanat, amire készültünk, itt állunk a kifutón. A kezdeti nagy szívdobogás
már elmúlt.Túl vagyunk a fürdőruhás bemutatón, amitől Irene annyira tartott.
A megtanult, sokszor gyakorolt koreográfia szerint, egy fél fordulattal egyszerre
indulunk az öltöző felé.
Nagy a nyüzsgés a teremben. Dia segít levenni a táncruhát. Az utolsó, báli ruha
bemutatása következik, húzzuk a cipzárat, kötjük a szalagokat, az alkalmi cipellő is
a lábunkra kerül. Barbara igazít a sminken, a csillogó kis diadém le ne essen....
Irene ragyog, a szemében én is. Olyan boldog vagyok, hogy Ő boldog.
Mi jövünk. Mielőtt elindulnánk egymásra mosolygunk. Földig érő selyemruhánk
egyforma szabású, Irene bordóban, én fehérben.
Egyszerre mozgunk, bal, jobb...félfordulat. A közönség soraiban megpillantom apát.
Biztatva bólint, aztán az oly sokszor gyakorolt forgás közben a lábaim
összegabalyodnak a földet seprő ruhával.
Zuhanás közben Irene hátát látom. Csodálkozom, hogy finom vízpermet borítja.
Mire megfordul, én már a földön térdelek és próbálom visszanyerni az egyensúlyomat.
A természetfilmekben látott újszülött őzgidák félelme van bennem, minél előbb lábra
állni, az életben maradás záloga. Az idő lelassul, örökkévalónak látszik, mire feltolom
magam. Irene pupillái kitágulnak, ha eddig nem tudtam volna, most bizonyos
lehetnék benne, mennyire félt, óv, szeret.
Önkéntelenül felém kap, majd elfordul tőlem. Rezzenéstelenül halad tovább, én
egy óriási lépéssel- el sem hiszem, ha nem velem történik:)- útólérem.
A közönség tapsol, biztat. Megfogjuk egymás kezét. Nincs már semmi baj.
2012. júl. 31. 20:42 | 9 komment
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése