Mas que nada

Számomra is meglepő, hogy úgy vagyok képes átélni a képzeletem szülte

kalandokat, mintha valóban megtörtént volna.

Ma este egy füstös lokálban üldögélek, zöld neonfények cikáznak a táncparketten.

Előttem sós mogyoró és vodka martini, ezüstnek látszó olajbogyókkal.

A mixer shakert ráz, majd látványos mozdulattal megtölti a koktél poharakat.

Frissen szeletelt citrom illata kúszik az orromban, látom magam a szemközti

tükörben, hogyan ráncolom.

Egyedül vagyok a bárpultnál, várok valakit. Hamarosan felváltja a bakelitot az

élő zene és nem marad szabad asztal.

Ez már a harmadik (vagy negyedik?)pohár és messze még a hajnal.

Éjfélkor jön majd a szakszofonnal. Rám kacsint, fekete bőre a színpad vörösébe

olvad és mintha a csillogó hangszer magától szólna, a billentyűk ritmusra emelkednek

föl- és le.

Rágyújtok egy törékeny, hosszú cigarettára. Egyszerre három lángnyelv csap fel a

sietősen előkapott öngyújtókból. Mélyen leszívom a füstöt, kortyolok egyet párás

poharamból...

......ugye? ki sem kell mozdulnom, hogy történjen velem valami.....:)

2012. máj. 10. 16:01 | 16 komment
Kategóriák: Paloma Negra
írta: La Paloma Negra