Viharos szél rázza a tolóajtó rizspapír ablakait.
Wang apó a kert szélvédett sarkában egy törpe fácska törzsét kefélgeti.
Előtűnik a boróka vöröses törzse, ágairól gyengéden lefejti, lecsípi a drótot.
Néhány oda nem illő hajtást levág, miközben elmélyülten tanulmányozza a
bonsai formáját.
A következő szélroham felkapja a havat és beteríti vele a fekete- fehér
macskát Miucut, aki szájában egérrel éppen gazdája, Wang apó felé közeledik.
Miucu megrázza pofáját és nagyokat pislog a váratlan hófürdőben, de az egeret
el nem ereszti, egy utolsó fogással a maradék szuszt is kiszorítva belőle Wang
apó lábai elé teszi.
Az apó dróttal a kezében felnéz, a macska a tabiához dörzsöli fejét és már
fordul is. A vadászat hevében észre sem vesz engem, aki langyos tejjel kínálva
csendben várom a tornácon.
Kezemben a tányérral visszalépek a meleg szobába, Wang apó már a havat sepri
a járdán, Miucu a befagyott tavon egyensúlyoz, az aranyhalak álmukban fordulnak
egyet.
A hó sűrű szövésű
függönyén át
a Fuji sem látszik
Sűrű szövésű
a hó függönyén át a
Fuji sem látszik
Kategóriák: Áttűnések
írta: La Paloma Negra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése