Csillagszálló

Reggel nem volt időm kimenni a piacra, hazament már a gombaárus és sokan

a kistermelők közül,  egyébként is úgy éreztem, lemaradtam ma mindenről.

Azért sikerült beszereznem egy  látszólag szép mikulás virágot - otthon derült ki,

mikor a színes csomagolást levettem, hogy 45 fokban ferde és nagyon nem

mindegy honnan nézzük. Vettem egy délutánra megszikkadt kalácsot és négy

lila gyertyát. Bambán elmentem a gyönyörűen hámozott mandula, dió  és birsalma

sajt mellett, na majd pénteken.

Tettem még vagy három reménytelen kört, hátha eszembe jut valami, aztán

kanyarodtam a kijárat felé, amikor megláttam Andrást, aki különben Endre, de

már ki sem javít. Hízott kicsit, mióta- két éve nyáron?- utoljára láttam. Bepárásodott

szemüvegében, akkor vett észre, mikor én őt. Hatalmas mosoly terült el

holdvilág képén, miközben a füzeteit szorongatta. Volt idő, mikor mindennapos

vendége voltam, itt- ott felbukkanó utcai üzletének.  Fizettem, máskor

nem, de mindig kaptam valamit, egy mosolyt, jóízű beszélgetést, a hajléktalanok

újságját, melyben rendszeresen ő is publikált.

Ott olvastam egy elemzést arról, miként  válhat bárki pillanatok alatt fedél nélkülivé,

hogyan alkalmazkodnak és süllyednek, miért élnek inkább magányosan egymás

mellett, ingerszegény környezetben, alkoholmámorban. Miért vállalják a fagyhalált,

közös szálló helyett és milyen kilátástalan segíteni nekik, mert ők nem akarják, mert

elfásultak, gyengék, reményvesztettek. Nem tudják feldolgozni, hogy senkinek nem

kellenek, még maguknak sem.

- Írtam egy nagyon jó kis verset, negyvennyolcadik oldal...- mondta Endre, a címét is,

de azt útközben elfelejtettem, csak arra emlékeztem, hogy egy kérdés....

Talán egy parti sakk?

*
2011. dec. 6. 16:49 | 11 komment
Kategóriák: napló
írta: La Paloma Negra