kék-fehér-kék és a virágzó barackfák

A felhőket bámulom- elnézném őket napestig- arra gondolok, milyen
szépeket tudnék róluk írni.
Ahogy felfüggesztés nélkül ülnek a semmiben, alattuk- fölöttük az ég.
A formák végtelenjét rajzolják, festik fel a kék vászonra, az ecset
most a szél kezében van.
Itt egy fehér paca egy pillanat alatt változik két egymás felé száguldó hófehér
paripává, ott egy csipketerítő foszlik, tornyok olvadnak össze, majd szakadnak
szét vattacukor pamacsokká, mire odanézel, hullámzó vizet látsz a habokon
szörfözőkkel.

Gondolataim

úgy tűnnek tova, mint a

felhők az égen.

10 év múlva januárban

2011. aug. 11. 9:38 | 16 komment
Kategóriák: Paloma Negra
írta: La Paloma Negra