Vissza az időben
Hasalok a kanapén, régmúlt, lusta hétvégéket idéz a mozdulat, olivásSfornantinit ropogtatok.
Kánikula, hőségriadó, csak Pepita ül az ajtó előtt, néha terjengős monológokkal
megszakítva a monotóniát, egy sós rúd, néhány korty hideg citromos sör....
mégis csak vannak nagyszerű emberek, akik ilyeneket kitalálnak:)
A szoba besötétítve, tévében Gina Lollobrigida ( Jó estét, Mrs. Cambell!) négy
férfit csavargat az ujjai köré egyszerre, bájos komédia, nagylelkű férjek,
megértő feleségek, minden jó, ha vége jó...
Kellemes itt a délutáni hűsben, eszembe jut a jelenet, milyen irigyen bámultam
délelőtt a fekete Mercedesből kiszálló fiatal párt, sehol egy izzadság folt,
bedagadt láb, tapadó, ronggyá gyűrt ruha, csapzott üstök. Magam előtt láttam,
ahogy a shoppingolástól kellően felpuhulva beszállnak majd az átforrósodott
luxusba- megtapasztalva, hacsak egy pillanatra is- hogy a nap bizony nem tesz
kivételt, mindenkire süt....
Még a legszebb ruháikba felöltözött Dzsinákra és Vanesszákra is a piacon, -a
nagymama korú Ibolyák és Margitok felügyelete alatt- vastagon aranyban, amit
olyan természetességgel hordanak, mint én a műanyagjaimat, rántott húsos
szendviccsel, lángossal bíbelődve, napernyők oltalmába húzódva, a reggeli
napsütés elől....
És rám is, mert tegnap óta ismétli magát az idő, visszafordult a naptár, itt rágja
a könyökömet és piszkálja a tollamat...
2011. júl. 9. 19:10 | 15 komment
Kategóriák: Paloma Negra, napló
írta: La Paloma Negra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése