Csinszka addig addig nyüzsgött, míg halhatatlanná tette magát.
Magyar érettségin foglalkoztam vele először, a tétel valahogy úgy szólt. "
Csinszka hatása Ady költészetére".
18 éves fejjel a határtalan rajongás mellett érveltem, aminek Ady szemlélője,
elviselője volt, aminek nem tudott ellen állni. Becsületére legyen mondva,
Csinszka, a beteg, alkoholista Ady mellett haláláig kitartott, hogy aztán hamar
ledobva az özvegyi fátylat, néhány kitérő (trófea) után Márffy Ödön festői karjaiban
kössön ki.
Csinszka áhította a dicsőséget, maga is jól rajzolt, verseket írt, de
tehetsége abban valósult meg, hogy másokban (inspirálva őket) felismerte azt.
Amilyen népszerű volt a férfiak körében, annyira nem kedvelték azok feleségei,
múzsái, modelljei.
Most újra felbukkant életemben, fitos orrát, hatalmas szemeit, bubi frizuráját egy
kiállításon láttam viszont Balatonfüreden.
Életrajzát olvasva, örülök, hogy újra találkoztam vele, mert mindössze negyven
évet élt , időben felismerte hát, milyen nagy szüksége lesz / van / volt a többi
Halhatatlan társaságára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése