Drámai szempillák

Rosszat álmodtam, sírva ébredtem. Boriszkát hívogattam az ágy alól, onnan

nézett rám nagy bizalommal és már mozdult felém, amikor valaki megijesztette,

kifutott  az ellenkező irányba, ki az ajtón a lépcsőházba, le a negyedikről (?),

ki az utcára. Szaladtam utána, vissza- vissza nézett, de nem ismerte meg

a hangomat, csak rémülten futott, én zokogva, mert tudtam egy elveszett macskát

megtalálni csak akkor lehet, ha ő is akarja.....

Barátnőm szerint ez annak a jele, hogy Boriszka szeretné, ha elengedném, de én

nem hagyom.

- Igazad lehet.- válaszoltam szórakozottan, miközben az új szandimat próbálgattam.

- Ez fekete, pedig a képen szürkének látszik..... tegnap olvastam a blogodat.

- Megtaláltad a fordítást?- kérdeztem, miközben fél lábamon szandálban , másikon

papucsban bicegtem a tükör felé.

- Nem. Hol kell keresni?

- A kommenteknél. - mondtam és hosszan vizsgálgattam a lábam után a szempillám,

keresve a drámai hatást, amit az új szempillaspirál csomagolásán, alig kivehető apró

betűkből még reggel silabizáltam ki. Semmi! Nem különültek el egymástól, mégcsak

nem is kunkorodtak, legfeljebb összekapaszkodtak, ahol nem kellett volna

széttartottak... és akkor megdörzsöltem a szemem, potyogtak már a  könnyek

fekete kis patakká duzzadva, mert  a spirál nem  vízálló, ahogy ígérte a sok apróbetű.

2010. márc. 26. 21:11 | 31 komment
Kategóriák: napló, Barátnők
írta: La Paloma Negra