Szikrázó déli napsütésben indulok el a Pécselyi- medencén át Tihany felé.
A hó java része elolvadt már, barnás foltok tarkította lágy lankák kísérnek
utamon. A kis falvak ( Pécsely, Aszófő) utcái kihaltak, csak a macskákat csalogatja
ki a nap, ott egy pöttyös hátú fehér- vörös, amott szürke csíkos koptatja a keskeny
járdát, ahogy illik :) - Boriszkára gondolok, minden macskában benne van ő is...
Különös Tihanyt viszontlátni túristák áradata nélkül, békésen néz le rám az apátság,
mire kapujához érek, harangoznak. Kilátás a jeges Balatonra, festői pasztell színek
összemosódnak a végtelenben.
Az árnyékban hűvös van, fújdogál a szél, ahogy közeledem a skanzen felé.
Kiszáradt hortenzia bokor aranyló színben fürdik. Bármerre nézek színesedik a táj
tavasz nyújtózkodik, tél búcsúzkodik.
Hazafelé indulok, harangoznak a gyomromban is, evőeszköz csörög, fehér abrosz
vakít, magam előtt látom nagymamám falusi ebédjeit, ahogy az útra néző házak
előtt autómmal elsuhanok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése