szívesen maradtam volna, de ahogy közelednek az ünnepek, kevés szabadidőmet
vásárlással töltöm.
Reggel, hideg északi szél fújta hópermet fogadott, ahogy próbáltam elindulni az
autóval. Szépen duruzsolt, de se előre, se hátra, éjszaka lefagytak a kerekek,
szerencse, hogy a kéziféket nem húztam be. Hosszú, didergős próbálkozás után,
egy nagyobb gázfröccsel sikerült elugrani, így indultam el a bevásárlóközpontba.
Az utakon gyér forgalom, a bolt előtti parkolóban azonban alig találtam szabad
helyet, utolsó százasom elnyelte a bevásárlókocsi, de a többit nem engedte el.
Az ajtóban találtam újabbakat, mozgássérültek számára elkülönítve. Később
megértettem, miért nem használja senki, olyan széles a kerekei között a távolság,
hogy, az árukkal zsúfolt közlekedőkbe nem lehet bevinni, minden sornál kénytelen
voltam kint hagyni és egyetlen kassza van amelyik elég széles ahhoz, hogy ott
távozáskor kiférjen.
Igy botladozva, válogattam a gyümölcsök (mandarin), sajtok (Pannónia), borok
(Shiraz), csokoládék (nem találtam zselés szaloncukrot) macskaeledelek és
babaruhák között. Tanácstalanul nézegettem a Hello Kitty szabadidőruhákat,
Batmanos pizsamákat, végül eljutottam a játékokhoz. Itt mindig elememben érzem
magam, rögtön beleszerettem egy nosztalgikus búgócsigába (lovacskák voltak rajta,
a másikon bárányok:) megcsodáltam a legújabb Barbi divatot és még mindig a
búgócsigát szorongatva megláttam ezt- amiért valójában a bejegyzést írom.
Olyan puha volt, amilyennek az igazi vakondot képzelem és ez az arc és szemüveg !
Nagyon- nagyon emlékeztetett valakire, rá is jöttem kire és ettől olyan jó kedvem
lett, hogy hangos nevetésben törtem ki, amit csak addig hagytam abba, míg a
telefonommal lefényképeztem, nehogy rezegjen a kép. Végül egy helyes kutyust és
mesekönyvet vettem a tágabb család legfiatalabb- 1 éve karácsonykor született-
tagjának.
Itthon főztem egy könnyű zöldséglevest, elővettem a gesztenyemasszát- amíg
kiolvad írok- falatnyi golyócskákat készítek majd , ősi mesekönyvben talált recept
alapján. Ha elkészültem, jól betakarózom és egy csésze forró gyümölcstea
társaságában tanulni fogok( franciát). Közben besötétedik majd, fehér fenyőágak
befelé integetnek, Tappancs énekel a csillagoknak.
2009. dec. 20. 14:45 | 19 komment
Kategóriák: napló
írta: La Paloma Negra
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése