Forgatom csak a nyárson sült csirkét, egy falat sem megy le a torkomon.
A tömeg a Császári palotában feszültségtől némán, pillanattal később már
hangos kiabálással búzdítja, a kűzdőkörben egymáson fogást kereső birkózókat.
Percek óta nem bír egymással a két ozeki, Muromacsi és Ő, Asikaga. Most szinte
hallani , ahogy az egymásnak feszülő, kipárnázott izmok rengve összeütődnek,
hatalmas erő mozgatta pofonok csattannak. Végre Asikaga megragadja Muromacsit,
övénél fogva emeli fel centiről centire, lecövekelt helyzetéből kibillenti már, utolsó
erőfeszítés és a bajnok Asikaga felkapja, majd kiteszi ellenfelét a körön túlra.
A győzelem mámorában én is bekapok egy csirkedarabot.
Vége hát, a biró harci legyezőjével a győztes Asikagára mutat és átadja a Császári kupát.
Akkor rám néz, hosszan, tekintete távolról is éget, mindent elmond nekem.
Fájdalmamban lesütöm a szemem.
haragszol rám, mert
a mélyre eltemetett
régen elfeledett érzéseidet
vágyaidat élesztettem újra,
azt hiszed ettől gyenge lettél
pedig csak emberi.
:)>
Vágy
súlytalan
apró homokszem mit
könnyedén felkap a szél
gyönyörködöm még
nem érintettelek már
elengedtelek
éget a tea
forró könnyem hűti
felsir a samiszen
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése