Korzó

Ülök az asztalomnál, előttem a  tavaly kapott római naptárról - 5 hónapja
nézegetem - szürke macska figyel lustán, pont úgy, ahogy az összes  macska a
világon és eszembe jut, hogy egyet sem láttam belőlük Rómában.
Mig tekintetünk összekapcsolódik a lépcsőn heverésző szürke macskával,
gondolatban elindulok egy utolsó sétára az alacsony vizállású Tevere folyó mellett,
a gyönyürű platán fák árnyékában.
Az Angyalvár mellett elhaladva átmegyek az Angyalok hidján, betérek az
első fagyizóba - csoki , citrom - ami kitart a Navona térig, ahol az egyik szökőkútban
megmosom ragacsos kezem. Intek az életnagyságú fa Pinocchiónak, aki a kis játékbolt
ajtajában vár, a fiúnak aki a falat támasztva harmónikán játszik és néhány galamb
társaságában, máris a megtévesztő külsejű, szürke oszlopos, belülről csodálatos,
nyitott kupolájú Pantheonban vagyok. Tovább haladva, Viktor Emánuel -  emlékművét
megkerülve a lusta lépcsőn érkezem a Capitolium dombra, ahol Marcus Aurélius Bronz
Lovasszobra köszönt, mögötte egy oszlopon Romulus és Remus. Innen szép kilátás
nyilik  a Forum Romanumra. Lefelé a Marchellus szinház mellett szines leander bokrok
övezte út vezet a Veszta Szűzek kör alakú kápolnájához, a  tér szökőkútjához és az
Igazság szájához.(nem akarom tudni :) A marhakereskedők Janus ivénél fordulok vissza 
a Capitolum felé, vissza a hires Trevi kúthoz, amit már elleptek a túristák, leülni nem 
lehet, de a Spanyol lépcsőn még van hely.  Itt végre előveszem  a vizet, amit egy utcai 
árusnál vettem az előbb és a  napernyőm alatt megpihenve nézelődöm.
Szemben velem, az út túloldalán egy csodaszép art deco stilusban berendezett Dior
kirakat, mellette a 26 fokban gesztenyeárus kinálja - jó távol a sülő gesztenyétől -
portékáját, előttük néhány római légiósnak öltözött hazafi, egy csoport rendőr és itt egy
kicsit muszáj elidőznöm, mert kisportolt  testükön csakúgy feszül  az Armani tervezte
egyenruha, hosszan megfigyelik a gyanúsan csinos nőket és látszik, hogy nem ijedősek,
mert nem kapják el soha a tekintetüket. Néhány elvakult divatrajongó csupasz lábra
húzott western csizmában, miniszoknyában, szoláriumon megedződve suhan tova.
Fölöttem, pár lépcsősorral, akrobatikus pózban, földig hajolva, fekete lepellel
eltakart amorf koldus ül? - hasal? - fekszik? - nem tudom eldönteni, egy óvatlan pillanatban
kivillan gyönyörűen manikűrözött fiatal keze...... és túristák mindenhol, egyre többen.......
és én már nem vagyok ott..... és lapozok egyet a naptáron....